HARGITAI FECSKEMADÁR
Hargitai fecskemadár hosszú útra készül, Nem hagyja el piciny fészkét könnyhullatás nélkül. Én is, én is elbujdosnék messzi tájra, Ha szívem a Hargitáért oly nagyon ne fájna.
Nem sírok én édesanyám, csak a szemem könnyes, Szomorú a székely sorsa messzi idegenben. Varjú sereg lepte be az egész tájat, Odahaza gyász borít be minden székely házat.
Fáj a szívem édesanyám, úgy szeretnék sírni, Azt az időt, régi időt újra visszasírni, Amikor még odahaza szépen szólt a nóta, S a Hargitán nyiladozott két szál piros rózsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése